|
 A fahengerekre tekert, nyílt tűzhely parazsánál sült kalács receptje és készítési technológiája 1680 után német nyelvterületről került a magyarokhoz, amikor az erdélyi fejedelmi udvarban magyarra fordították Rumpolt 1581-ben megjelent szakácskönyvét. 1723-ban már kürtőkalács néven rögzítette egy magyar nyelvű írás. Más területeken nevezték még dorongos fánknak, botra tekercsnek is. Ezek az elnevezések nem mások, mint a német Baumkuchen tükörfordításai.
Először Erdélyben, a székelyeknél honosodott meg. Magyar elnevezése, a kürtőskalács is azon a tájegységen alakult ki. A már kész tészta formája hasonlít a füstelvezetőre, amit a székelyek kürtőnek neveznek.
Korabeli Kolozsvári feljegyzések tanúskodnak arról, hogy a kürtőskalácsot a XVIII. században Erdély nagyvárosaiban már gyakran sütötték.
A XIX. században Erdély területén tökéletesítették azt a sütési technológiát, amit napjainkban az eredeti kürtőskalács receptjének tartunk. A kalács sütéséhez szükséges fahengert kemény bükkfából faragták úgy, hogy az egyik vége nagyobb, a másik kisebb átmérőjű legyen. A keskenyebb vég közepére egy rövidebb, a vastagabb vég közepére egy hosszabb vasrudat szúrtak. A rövidebbet helyezték a parázs melletti tartóra, a vastagabb rúdon alakították ki a fogóját, ennek segítségével forgatták, sütötték a kalácsot a forró parázs felett.
A kürtőskalács népszerűsége Erdélyből nyugat felé terjedt. Előbb Erdély peremterületein, a Partiumban, a XIX. század végén a mezővárosokban kezdték sütni. A mezővárosokban a parasztok már nem fahengerre tekerték fel a tésztát, hanem száraz kukoricaszár darabokra vagy csutkára. Így a kalács mérete kisebb lett.
A XX. század elején a kalács felületét kristálycukorral és dióval kezdték ízesíteni. A megpörkölt cukros diódarabkákkal még kedveltebbé vált a készítmény.
 Ízesítés és a sütési technológia alapján megkülönböztethető a csíki, a kászoni, az alföldi kicsi és a dunántúli kürtőskalács. A hagyományos ünnepi étrendben a csíki és a kászoni kürtőskalács kapott szerepet: esküvőre, keresztelőkre, fontos vendég tiszteletére sütötték, és még ma is sütik. A kicsiny, alföldi kürtőskalácsokat akkor készítették, amikor a gazdaasszonynak volt ideje ezzel bíbelődni. A dunántúli kürtőskalács, amit olajban sütöttek ki és a kisnemesi közösségekben volt népszerű, már a múlt emlékeihez tartozik.
A kürtőskalács hazánkban jelenleg az erdélyi táplálkozáskultúra jelképévé vált. Többnyire az anyaországba áttelepült erdélyi emberek készítik.
|
